Ábrahám kebelén

Ha kellett hajlékot csinált, deszkát fúrt, oszlopot állított.Asztalt és a rá való edényeket is elkészítette, mert parancsba kapta. Megtanulta Mesterétől a láda készítését, a hordozó rúd kifaragását, azok összeillesztését. Dolgozott és figyelt. Érvelt és figyelt. Érvelt és nem vitázott. Ha kellett alázatos volt. Ha kellett könnyezőn szigorú. S ha menni kellett, ment! Most Ura hívta, s visszatért Hozzá.
Egy előadáson állította, hogy életünknek nincs más értelme, mint az Urat szolgálni, az Ő dicsőségére élni. Így élt, s biztosan így is halt. 78 éves korában szólította el körünkből a Mindenható Isten Dr. Sipos Ete Álmos református lelkipásztort.
E sorok írja – bár személyesen is ismerte – kivételes alkalmaknak, ajándéknak tekintette azokat az órákat, amikor igehirdetésit, előadásait hallhatta, kötetlen beszélgetéseinek résztvevője lehetett. Igazi kálvinistaként, megalkuvás nélkül követte nagy elődjét Szkeptikusan hallgatta azokat a fejtegetéseket, amelyek arra irányultak, hogy miként lehetne visszavezetni a híveket a templomokba. Vallotta, hogy – és a mindennapok gyakorlatában alkalmazta is – az Isten-központú igehirdetés az egyetlen igazi fegyver a lelkipásztor kezében. Publikációiban is ezt hangsúlyozta, nem tartott a különféle „divatáramlatok” követőinek kritikájától.
Erre utal egy film is, amit néhány éve egy filmfesztiválon mutatták be a „Mulieres in ecclesiis taceant” címmel. Véletlenül szereztem róla tudomást. Az Uránia filmszínház nézőterén csak néhányan ültünk. Egy fiatal lelkésznő családját, életüket láthattuk peregni a filmkockákon, de időről-időre bevágott részleteket mutattak egy interjúból, melynek alanya Dr Sipos Ete Álmos lelkipásztor volt, témája pedig az I. Korintusi levél 14. részének két verse (aminek részlete a film címe is lett): a 34. és a 35. („A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.”) Kemény és megalkuvás nélküli állásfoglalás volt az Írás mellett. Miként több rövidebb tanulmányában is kendőzetlenül írta meg állásfoglalását, véleményét, javaslatát. (Törésvonalak a Magyarországi Református Egyházban, A házi csoportmozgalom és a Krisztus-test egysége, stb)

Az utóbbi időben jelentős munkát vállalt a Presbiteri Szövetség képzési programjában. Előadásai, az előadás utáni beszélgetések jelentősen hozzájárultak a hallgatók lelki épüléséhez. Köszönet érte. Általa többször emlegetett nagy családja (11 gyermeke, 36 unokája volt) gyászában osztozik közösségünk is a Presbiteri Szövetség Budapest-Déli Területi Szervezete.

Búcsúztatása 2015. szeptember 20-án, vasárnap 14 órakor lesz a ceglédi református nagytemplomban, gyászistentisztelet keretében.

(150909-szala)